Miért? - ez az egyik kedvenc kérdésem. Kíváncsi vagyok. A problémára, a dinamikára, a benned zajló érzelmekre és gondolatokra. Az összeálló képre. Gyerekkoromban sokszor mondták, hogy túl csendes vagyok. Később tudatosult bennem, hogy nincs ezzel gond, introvertáltnak hívják. Alapvetően nyugodt természetű vagyok, sosem értettem miért kiabálnak egymással az emberek. Ezen tapasztalásaimból megtanultam a szavak hatalmát, a szorongást, az oldódást, a jogot a saját gondolataimhoz és érzelmeimhez. A narratívák szerepét az életünkben, hogy lehet ugyanarra máshogy gondolni, átkeretezni, átértékelni. A kreativitás és a szavakkal ki nem mondható világ iránti vonzódásom vitt a rajz, mint hobbi; és a tánc, mint szórakozási és partnerkeresési forma irányába. Művészetterapeuta képzésben is vettem részt, és sok tapasztalást adott az 5ritmus mozgásmeditáció. Ez utóbbit önismereti útként éltem, szándékosan nem képezve magamat ebben az irányban, hogy ott abban a szerepben maradhassak, amiben érkeztem, viszont a megéléseimből szívesen építkezem. Szeretem együtt átgondoloni a történéseket, összefüggéseket találni, analitikus szemlélettel megoldásokra törekedni. Van, amikor a végletekig el tudok menni, csak hogy kiderüljön, hogy megtaláljam, hogy megértsem; és van, amikor “csak” nyugtázok valamit, és amondó vagyok, hogy: haladjunk.